Utállak Téged utálat…

Nem értem az embereket, pedig nem vagyok külső szemlélő csupán. Mint az ovisok…, de tényleg dedós módjára szeretünk és utálunk. Utálatunk tárgya lehet bármi, a bármi  bár mi ne legyünk. Az önutálatnál hülyébb dolgot nem tudok elképzelni, ha mégis van ilyen (mert van sajnos), akkor ajánlok egy gyorsvonatot, mivel szembefutni sziveskedjen az illető…Vannak fóbiák, miket megértek, de nem mívelem, mert nem érint, de ettől függetlenül elfogadom. Legyen ez pókiszony, antirágcsáló imádat, vagy vér-tél-tér-széliszony. Ezeket lehet utálni, meg a bacikat, meg a politikát, ha herótja van valakinek ezt még megértem, mert emberek vagyunk 
és mindenki más. 

 A röhej része számomra az, mikor arra gondolok, hogy nemcsak tárgyakat, hanem embereket is utálunk. Merméris? Majdnem minden ember utál valakit, ha nem is nagyon de nagyon nem szívlel. A bónusz az, mikor a szemébe mást csipog, bátor tett inspiratív-konspiratív.., ja meg dekoratív. Mondjam azt, hogy tutira nem fogom lájkolni? Mondom…
Ha utálsz valakit akkor attól jobb lesz? Több nyamnyamot ehetsz, több marad a pénztárcádban, jobban fogod szeretni a gyerekeid, vagy a családod? Lópikulát. Nézz bele tükörbe, és nézz mélyen magadban, azt án kis önvizsgálat után talán rájössz arra, hogy tuti van aki téged utál, mert te sem vagy tökéletes. Ne is legyél, mert nem leszel ember. Ha kicsit belegondolunk az utálatba, akkor rájövünk arra, hogy mennyi idő és energiát kell belefektetni, nemde? Aztán ha utálunk valakit, akkor betoppan hozzánk az utálat tesója is, mi nem más mint az irigység. Jó párost alkotnak, simánjutnának döntőbe a nemsokára induló Roland Garros-on. Régen, vidéken kitaláltak
egy praktikus eszközt, mivel az egymást utáló szomszédok intézték ezt a meccset. Ez volt a szégyentábla régen, egy deszkafelület, mi  két oszlopon pihent, az utált szomszéd hátsó ablaka előtt. Ezzel mintegy ki lett dobolva az a “jószomszédi iszony-viszony” mi az egymás mellett lakókat jellemezte. E tábla megakadályozta a skubizást a hátsó szomszéd felé, és még csak gerjesztette az amúgy is elmérgesedett antiszeretetet.
Az utálatba ölt energia rengeteg saját erőt emészt fel, és megmérgezi az utálót is, mert gondolatai az utált személy felé tobzódnak, és el fogja azt felejteni, hogy az élete körülötte ugyanúgy zajlik. Semmit nem fog megoldani, sőt, saját magának okoz majd gondot.
Élnek anyák és gyermekek, ki évtizedek óta nem beszélnek egymással, vélt és valós sérelmek tüzében égnek és égetnek, s mikor a másik alatt gyújtják meg a boszorkánytüzet, nem veszik észre, hogy ugyanezen mozdulattal hánynak szikrát a saját maguk alatt összegyűlött máglyára.
Én nem utálok senkit, pedig bőven vannak emberek kik megérdemelnék a nemszeretem jelet, de a mosolygó közönynél jobb ellenszer nincs erre. Nem fecsérlem időm, és energiám arra, hogy utáljak valakit, ha megéredmli, ha nem.
Bónusz nálam még az is, hogy SENKINEK sem segítek utálni senkit, mindenki saját maga szórakozzon ezzel, és engem ne vonjon ebbe bele, épp elég nekem magammal harcolgatni, és nem óhajtok pártoskodni senki mellett.

Ha valakit utálsz, és pálcát törsz a feje felett, akkor azon nyomban a Te fejed felett is eltörik egy pálca…