| Foto:www.honey.postr.hu |
Csak egy, a sok százezerből, ki azon munkálkodik, hogy kolóniája minden tagja jólétben élhessen, s fejét önként hajtja igába a köz érdekében. Ő nem Maya, a rajzfilm figura, de nem ám! Ő ízig-vérig valós kis fullánkos. Magyaroszágon él Ő, és rövidke életét annak szenteli, hogy virágport gyűjt,ezt hazaszállítmányozza az otthon maradók nagy örömére.Teszi ezt önként zümmögve nap, mint nap rendületlenül, se szabadság, se szabadnap. Szorgoskodik azon, hogy a következő nemzedék életét, és fejlődését biztosítsa. Pedig csak egyetlen…Zümi…
“Sok testvéremmel egyszerre keltem ki egy hatszögletű viaszcsőből, hol egy ideig nővéreim etettek pollennel. Nem jártam sem oviba, sem iskolába, azonnal dolgozni
kezdtem. Anyámat nagyon szeretem, akárcsak 50 000 testvérem, és útmutatásának megfelelően élni kezdtem életem. Anyám sosem ölelt, és sosem csókolt, mégis függök minden szaván. Tavasz van, itt a munkaidő, várnak ránk a virágok, és az egész világ élete függ tőlünk. Megyünk, szállunk virágról virágra, és segítünk abban nekik, hogy Ők is sokasodjanak. Hajnal van…A nap felkelni vágyik, mi pedig a jó meleg kaptárból hosszú csapatokban repülünk ki megkeresve a virágokat. Fúj a szél, és minden erőnkre szükség van, hogy a hírhozó által megadott irányba tudjunk repülni, sietni kell, otthon éhes testvéreim várnak. Megérkeztünk, és lelkesen habzsolom, mi éhségem elveszi, és kis táskáimba pakolom mit hazavinni szándékozom. Egy testvérem elhúnyt, a szomszéd virágon egy karolópók megölte, de semmit nem
teszek, mert nem tehetek.
Repülök vissza, az első utam siker, gyorsan lepakolok, szállok inni, és uzsgyi útra fel megint…egész nap. Sötétedik, elfáradtam. Belegondolok, hogy rövid életem minden napja így fog telni, de nem bánom, erre születtem. Egy nagyobb dolog apróka porszeme vagyok, de a dolog nagy és ez lelkesít. Mézet készítünk télire, mit én meg sem fogok érni, de testvéreim igen, én őértük élek.
Hamar öregszem, és egyre nehezebben telnek a munkás napok, de családom erős, nem vagyunk betegek, csak én fáradtam el, lehet holnap nem kelek fel.
Elalszom….végleg, a kaptár csendes zümmögése kísér utolsó álmom felé, és én nyugodtan távozom, mert megtettem mire születtem…
Én egy Zümi voltam.”
Remélem kis mesémből tanultatok Ti, emberek. Rólatok gondoskodnak, sok éven keresztül, óvnak és tanítanak. Megbecsülitek azokat kiket megölelhettek, hoztok-e áldozatot értük, akár az életetek árán is? Ti tudtok sírni és nevetni, mi nem tudunk, de mi is érezzük azt, hogy a család a
legfontosabb, és Veletek ellentétben mi mindent megteszünk érte…
Azt hiszitek, hogy hosszú az életetek? Az élet nektek se hosszú, az élet mindenkinek ugyanolyan rövid mikor visszatekintetek rá. Van mit tanulnotok tőlünk, ebben biztos vagyok.
Ne bántsd a méheket, az emberek élelmének egy harmada tőlük függ, és a növényvilág fele. Olyan dolgokat adnak (elvesszük) nekünk, mik felbecsülhetetlenek.
Méhviasz és méz, mit ha naponta fogyasztasz kevésbé leszel nyavalyás…
