Az ember nagyon sokat tud agyalni, azon meg főleg, hogy mi lett volna ha…Variációk futnak végig hatalmas keszekuszaságban, de úgy, hogy egy sakk
nagymester is megirigyelné őket. Néha teljesen érthető, néha pedig teljesen érthetetlen módon vizslatjuk saját döntéseinket. Ezt persze nem csak a
múltra vonatkoztatva tesszük, a jelenben minden pillanatban döntünk. Döntünk a jelenben, és befolyásoljuk a jövőnk, ez pedig egy tuti meccs tuti tippek nélkül. Én is egy-két napja vacilálok valamin, és azt hiszem dűlőre jutottam magamban. Dönteni jó érzés, mert megszűnik a bizonytalan
érzés, aztán majd kiderül, hogy helyes volt-e…
Már nem szeretem a “mi lett volna ha” kifejezésturmixot, már nem, mert rájöttem, hogy amit a múltban eldöntöttem és következményei nem fűlnek a fogamra azon vajmi kevés esélyem van változtatni. Maximum időutazással, de az meg “Vissza ajövőbe” reakciót indítana, tehát bolond az, ki az elmúlt döntésein kesereg.
Ha az emberi hülyeség fájna, nagyon sok emberke rohangálna ordítva az utcákon.Halkan megjegyzem, hogy most is van bőven ordító ember…
Eszem villásfarú ágában sincs azon morfondírozni, hogy mit kellett volna másképp tennem, vagy csinálnom, a tapasztalataim így lettek olyanok, mert megéltem a rossz döntéseim következményeit, és jó döntéseim örömét is. A mérleg nyelve sosem lesz egyensúlyban, és csak rizsa a kiegyensúlyozottság álságos eszmélye e téren. A döntés maga könnyű, mikor meghoztad, előtte lehet, hogy napokig elvarázsolt, vagy épp hetekig a sokfajta végkifejlet mozizása agyadban.
Tuti…
De mikor megszületett az irány mely felé veszed a további utad, az az érzés jó, várakozással, aggódással teli, és reménnyel teletűzdelt. Döntöttél? Megvan? Betájoltad magad? Ügyes vagy, na most nem lehet az első hibát elkövetni. Ez pedig az lenne, hogy ledermedsz, döntöttél, és mégsem mozdulsz, a válaszott irányba meredsz, de szemed a visszapillantóba néz. Állsz, állsz és vársz valamire, mi azt mutatja meg azonnal, hogy döntésed helyes volt.
Ilyet nagyon ritkán fogsz látni, legtöbbször a döntésed helyessége csak a megvalósítás és a cselekvés nyomán fog látszani, de akkor sem egyetlen pillanat alatt.
Nem, mert aprócska puzzledarabok hullanak a kezedbe, és minél kitartóbban teszed dolgod, annál több hullik a kezedbe. Jól dönteni a pillanatban…ez senkinek nem megy, mert ok okozat csak egymást tudja követni. Persze itt nem a napi pillanatdöntéseket cincálom, mik arra irányulnak, hogy milyen ruhát ölts magadra, vagy, hogy megnézz valami műsort. Komolyabb, az
életedre nagyobb befolyással bíró döntések vannak itt előtérben.
Nagyon nem egyszerű kimondani, döntöttem és viselem a következményeit, pedig csak ez az út létezik…
A mi lett volna ha mondatok pedig feleslegesek, fantáziánk pedig nem erre való,
hanem a kitűzött cél felé vezető úton láttassa velünk azt, amiért döntöttünk, és
erre az útra léptünk…
