A labda “belülről”

Foto:www.men.hu

Eccer vót, hun nem vót, valami-
féle ügyes embör kifeltalálta a 
LABDÁT! Tökmindegy hol élsz,
hány éves vagy, egész életedben
a bűvöletében tart, ez tutkó!
Engem mágnesként vonzottak,
a labdajátékok, és balkezes és
ballábas mivoltomból sokszor
előnyt tudtam kovácsolni. Én
a kézilabdát toltam versenysze-
rűen…szélsőként a kondenzcsík
látszott mögöttem.

Egy időben, egy Hogyishívják nagy cégnél dógóztam, ahun, minden évben Sport-
napot rendeztek. A fotón látható, Zorbingnak nevezett labdaőrületet ott próbáltam
ki. Na de ne szaladjunk ennyire előre…
A napot ping-ponggal kezdtem, s mikor már lógott a nyelvem a sok meccstől, teniszre
váltottam könnyítésként. Aztán mikor már nyelvem nyakkendőként funkcionált,
zenés “kvadrofóniában” törtem ki társaimmal. Heves kalórialapátolás közben
vettem észre messzebb egy bazinagy lufit, és az a megveszekedett gondolat fészkelte
be buksimba magát, hogy ezt én megnézem magamnak…
Elcsodálkozva láttam eme nagy labdacsot, mi egy emberrel a belsejében száguld le
a dombocskán. Vigyor keletkezett orrom alatt! Én is átmegyek labdakukacba….
Megkezdtem kukacoskodásom. Elmondanám mindenkinek, hogy elég jó kihívás
bejutni is, nem hogy majd kijutni. A fantáziadús ötlet, hogy én tigrincsbukfenccel
szupermenkedem be magam a “nagy almába”, nagyon jó volt. Ötletnek…
Mert a két izomember, ki fogta a gigalufit, nem volt a toppon, így mikor csont
nélkül bent landoltam, elengedték a gombócot….
Na kérem, a nikkelbolha hozzám képest Kismiska, mert gurulásom közben az 
összes lehetséges átmérőt felmértem, mert ugye belül be kellett volna kötnöm ma-
gam. Nyekkentem, laffantam feszt, és közben halvány lila sejtésem sem volt a fent,
avagy épp a lentről. A heves zuttyok és pleccsek közben valahogy a gömb átment
búgócsiga effektbe, és a ringlisezés nem tett jót, a megviselt egyensúlyérzékemnek.
Aztán egy nagy puffanás és megálltam.
Csak tudtam, hogy megálltam, de nem éreztem, mint mikor egy forgószéken megpör-
geted magad és hirtelen megállsz…Megvan?, bajnok, na ezt szorozd be még tízzel…
Egy döglődő Tigrincs gepárdmozdulataival “folytam” ki a lufiból, és csodálkozó
tekintetek meredtek rám, és aggódó kérdések sora hogylétem felé.
Én ökör pedig csak elmosolyodtam és egy autóreklámból idéztem:
“Menjünk még egy kört…”
Na…helyesen használva, vagy még háromszor jöttem le vele, és modhatni az élmény
is jobb volt, és az izomemberek különös figyelemmel kísérték mozdulataim.
Mikor kibuliztam itt magam, burkoltam jópár falat falatot, és levezetésként még
vagy 3 órát teniszeztem.
A Sportnapot én valóban sporttal töltöttem, és nem döncifej pumpálásnak is beillő
zabálással, mit ott oly sokan. Uppssz…lehetett ottvérnyomást méretni, nahh egye
kefe megméretem…A Dottore közli velem, hogy 145/80, és igyak kevesebb kávét.
Mikor közlöm vele, hogy 3 órát teniszeztem, a napot tekintve pedig 5 órát, mi
kedvencemet Nadalt is megviselte volna, rögtön meghátrált agaraival, és lezser
nevetésben tört ki. Nahh, végre valaki sporolt is a Sportnapon…
Én valóban sokat sportoltam, de másnap azelőtt sosem tapasztalt dolog történt
velem… Számítottam izomlázra, de nem a….
….SEGGEMBEN!