| Foto:www.mommo.hu |
Bakker!!! Ezt a napot…Nagy az Isten
állatkertje, de ennyire? ENNYIRE!!
Reggel ugyi locsoló vándorutamat
kezdtem meg, és hihetetlen, és az
emberi viselkedéstan hitelmentes
megfigyelője lettem. Hová tud az
ember aljasosni, leittasodni…
Jahh, már reggel hétkor csengetnek,
assetudom ki fia marhája, de nyomja
a csengőt olyannyira, hogy nem lát-
szik ki már a falból. Nem álomittas
a csávó, síkhülye, és padlórészeg,
reggel….Tuti nem lát el odáig ahol
állok, mert nekiáll versikélni. Rá-
szólok: Kiscsákó! Nekem nyomod?
Aszondi Szondi megszeszesedett
apródja…”Nee cójjá bele…!!
Gyere mmááá ide looncsolok…”
Te Vadkender! Én nem vagyok Nő!
válaszolok…erre jőő a padlótaperáló
válasz: …és?”
A nap jól kezdődik, mondom magamnak, és bejövök, miközben seggig érő hajam
fésülgetem. Heves cihelődés után, locsolófegyvereim magamhoz vevén útnak
akarnák indulni…DE megint csengetnek…Három számomra teljesen ismeretlen
10 év körüli kölök tolta a csengőt, kérdésemre kimakogják ŐK locsolni jöttek,
de nem kell se tojás, se süti, csak pénz, ha így jó locsolnak, ha nem…NEM…
A hárombetűs választ adtam nekik…erre, mint egy pávánhorda, vísítva távoznak,
de legalább a kerítést /min eddig lógtak/ épen hagyták. Lájk.
Közlekedek, és hölgyismerőseim öntözve lesznek szép számmal, de mindenhol
komoly védelmi rendszereket látok. Függönylesések és tükrök álltak szolgálatba
a majomhordák ellen.
Aztán meglátok két éltesebb gibbont, kik egy díszfát stabilizálnak, a vélhetően
erős szélben, és e szél az emberi beszédhez hasonló hörgést hozza felém.
“Marihó megyünk? Vótunk mi ott má, vagy mé’ nem?”
“Jaa..vótunk…kinéé? Ja…nem vótunk…de vótunk…!”
Oszter Sándor jutott eszembe…”Gyütté? Gyüttem…”, csak eme mű, mi pofim
előtt zajlott, semmilyen kritikát nem érdemelt. Elfordultam, és átmentem a
másik oldalra, hisz az igazság is odaát van, erre ott meg négykézlábas “kozák
táncot” mutatott be egy csimpánzgaleri. Nagy nehezen felállt kettő, komoly
összmunkát mutatva be, és a kállai kettős tánclépéseit bemutatva röhögték ki
társukat, ki az árok biztonságot adó hasadékában kisérletezett egyedül.
Terepfokozatú társuk szidni kezdte őket, és hívogatta helpelésre párosunk.
A részegkódex beindult, és a két táncoslábú is, kezüket nyújtották gödörben
lévő társuk felé, csak elszámolták a fizikai együtthatókat, és mindketten dobtak
egy fejest az árokba. Szinkronrészegek…
Ordítást hallok hátam mögül, rémületemre kétkeréken jött a negyedik, de egyben
biztos voltam, hogy állatvédő, mert az összes hangyát kerülgette epilepsziás
rohammal a kezében…
Állatok. Vagy mégsem? Mert bekámpicsolt vadat én csak a Sivatagi Showban
láttam, és elszégyeltem magam, hogy a teremtés koronái az egysejtűek szellemi
színvonalán leledzenek.
Ezért Hölgyeim gondoljanak arra is, hogy locsolóik, kik az utcán Önök felé
közlekednek, -és nem tajtrészegek-, micsoda veszélyeknek teszik ki olykor
magukat frisseségük, üdeségük érdekében.
Szerencsére Húsvét is csak egyszer van egy évben, bár alkalom mindíg akad,
hogy leállatiasodjanak egyesek…
