| Foto:www.tv.animare.hu |
Ma böjt, holnap Nagyszombat,
majd Húsvét. Ünnepel a keresz-
tény világ. Hittel és örömmel….
Jól is van ez így, nem soká majd
nyuszik kalandoznak ezerfelé.
Jellegzetes ételek kerülnek az
asztalokra, sonka a köbön, meg
csokik és sütihegyek.
Hétfőn ki legénynek érzi magát
útrakél és Hölgy ismerőseit lo-
csolja rendületlenül, itókát és a
sütimajszolás reményében.
Hiszünk…, de jól és jóban hiszünk?
Én szeretem a Húsvétot, kölökkoromban a kertben elrejtett “nyuszifészkeket” vad-
ásztam, és jó érzés volt rálelni a finom kincsekre. Hittem abban, hogy valóban a
Nyuszmusz a tettes, és hittem az Jézuskában is, ki a karácsonyi ajándékomat volt
szíves leszállítani. A tettesek a szüleim voltak, ezt ma már jól tudom, de hinni nem
felejtettem el.
A hitem azóta bővült és csökkent, annak függvényében, hogy az élet hogy ping-
pongozott épp velem, de vannak olyan hitek, hitvallások, mik az életem végéig el
fognak kísérni. Minden emberben feltevődnek kérdések, hogy mi miért történik meg,
ki miért lép be, vagy épp távozik az életünkből. A sors akarja, vagy épp szerencsés a
csillagzat, mi alatt születtünk? Az dönti el életünk, hogy hova, és milyen korba
születtünk? Hogy kik a szüleink, és milyen iskolába jártunk?
Lehetséges, de csak lehetséges. Én még hiszek az emberi elme erejében, mi ha akar
változat az életen, változtat mások életén.
Vannak jó emberek kik kört rajzolnak maguk köré, és a körben családjukat őrzik,
vannak olyan emberek kik nagyobb kört rajzolnak, és nemcsak családjukat helye-
zik el benne, hanem barátaikat is, vannak akik még nagyobb kört álmodnak ma-
guknak és népeket, közösségeket helyeznek előtérbe.
Na…én ezekben az emberekben hiszek…
Hiszek a szeretet és a mosoly erejében, mi emberhegyeket képes megmozgatni a JÓ
érdekében. Ez egy furcsa “betegség”, mert ha az ember teszi, egy idő után ugyan-
olyan hiányérzet tölti el a megvonásával, mint a bagóst ki dohányozna épp.
Lehet hinni a szavak erejében, vanak mágikus szavak, mik kimondva erőt adnak
annak kik épp a gödör alján töprengenek sorsukon…
Ha eléggé hiszel saját magadban, és céljaidban, lesznek kik épp Benned fognak
hinni, mert egy igaz cél, és egy igaz ember maga köré vonza azokat, kiknek
kapaszkodó kell, így légy korlát mibe kapaszkodni lehet, és ne korlátolt.
A világ népei sokszor felkapják a fejüket, kik ezek a Magyarok? Egy kicsiny ország
fiai és leányai teret kérnek a világból. Igen kérnek, mert van kitartásuk, és akkor
sem adták fel magyarságuk, mikor 150 évet rabigában töltöttek.
Nem törtünk meg sem akkor, és most sem fogunk. Ehhez egyet kéne közösen
hinnünk, hinnünk kéne egymásban, és nem az irigység tavában kéne fulldokolni
már. Hinnünk kell abban amiben mi, magyarok jók vagyunk….
Magyarságunk legyen a mi hitünk, vallásunk a pajzsunk, összetartozásunk pedig
a kardunk.
A törökök hívtak minket ‘gyaúr kutyáknak”, hitetleneknek, pedig akkor nem
volt senki hitetlen, sajna ma sokkal több gyaúr ját divatból a templomokba, mint
anno, mikor nem volt ajánlatos.
Saját magadba vetett hited, a családod iránti szeretet és magyarságtudatod a
kulcs az általad hőn áhított jövőd kapujához.
Ha nem hiszel legalább egy dolgoban magadon kívül akkor mi a fenének vagy
egyáltalán, hinni nem nehéz, csak találd meg azt, vagy akit ki hitet ad….
Neked!
