| Foto:www.nlcafe.hu |
Ma rafinált raftingra hívom fel a
figyelmet. Sokszor, sok helyen
lehet csónakázni, akár verseny-
szerűen, akár hobbiból.
Hobbit hobbiból, Gyűrűkurásan.
Igazából az nem mindegy, hogy
ki és merre evez, és főleg minek?
Vannak akik motoros verzióra
váltanak, vannak akik az egy
evezőre esküsznek….
Kismillió variáció, kismillió
helyzetre…..
Ha abból indulunk ki, hogy a víz jelenti az életet, akkor mi emberek nemcsak
isszuk, hanem rajta evickélünk egész életünkben.
Mint a Matrjoska babák…egybe rakható csónakok és pázlös tutajok szelik az
élet folyóján a habokat. Családok kenuznak fel, s alá a kormányzást pedig
ki tudja hogy ki irányítja? Az apa? Az anya? Vagy épp a gyerekek nőnek rá
annyira a fejünkre, hogy a kormányrudat tették már magukévá?
Esetleg egy izgága anyós, vagy egy após ordít itinerként át egy másik csónakból?
Az egymással párhuzamosan haladó csónakok segítik egymást, vagy épp a
másikat borítják a habok közé?
Csoportok, párok…de ha nagyobb léptékkel gondolkozunk országok is eveznek
valamerre. Talán a legfontosabb, ha együtt evezel valakivel, nem árt, ha meg-
beszélitek merre húztok, és hol van az a közös cél, mi elérendő a másik számára
is. Kompromisszumok… Lehet egyedül is rosszul evezni. Ilyenkor mindíg egy
ember jut eszembe. Tutajos a Tüskevárból!
Mert nem elég meghúzni azt a lapátot, nem elég eldönteni, hogy merre megyünk,
nem elég mindent beleadni, nem elég kormányozni…
Ez mind kell, de ezt JÓL csinálni már nagyobb kihívás…Nemde?
Családok azért mennek szét, mert az egyik nem evez, a másik megszakad, és
belerokkan az utasok terhe alatt, a pláne akkor érkezik mikor az utas evezés
helyett jól fejbeveri az egyébként szívvel küzdőt. Hátba támadva, ki épp mellette
küzd. A gyerkőcök csak szapulnak, hogy még nagyobb csónak legyen, gyorsabb,
szebb, de eltunyulva nézelődnek ahelyett, hogy biztatnának legalább, ha már
nem segítenek!
Mindenki komoly raftingot mutat be nap, mint nap, és a másik csónakban
küzdőt ne egy bodicsekkel ajándékozzuk meg, hanem vontatással. Az élet amúgy
is elég kanyart, örvényt és zúgót pakol elénk, miért jobb a másik szenvedését
látni? A következő kanyarban épp mi borulunk fel nem igaz? Akkor pedig
jogos esendő tekinteteket dobni azok felé, kiket saját magunk fordítottunk bele
a jeges árba?
Ha sok csónakos összefogna, valóban összefogna! Akkor a háborgó vizet is meg
lehetne szelidíteni, ez csak közös erővel lesz lehetséges. Addig viszont még nagyon
sok fuldokló mellett fognak elevezni azok kik csak a saját céljukat látják maguk
előtt…
Jó lenne, ha együtt eveznénk, egy célért…egy irányba, és az evezés fáradalmait
megosztanánk. Nagy az élet folyója, és sok a csónak rajta…
Ti merre eveztek?
