| Foto:www.hazataja.hu |
Az ember sokszor a magasba vágyik, és
fészket rak…ott, ahol semmi keresniva-
lója. Suttyókoromban néha..jó nem néha,
szokszor voltam eszement, és ezen szoká-
som megmaradt vénnyebb koromban is.
A kertünkben állt egy öreg meggyfa, mi
megihlette tervem, és a bonyodalmak
kiindulópontja lett sok tekintetben, mit
én azóta sem bánok. A fa már nem áll…,
de az élmény erősen él belül bennem.
Valahol itt kezdődött harcom egyik fele,
mit a jó dolgokért kezdtem el….
Kábé egy tucat évvel, és hatalmas rutinnal rendelkezve nyaranta elég sűrűn kábí-
tottam környezetem. Az Istók se tudi, hogy hogyan támadott fel bennem az ötlet, de
aki olvasot eddig tőlem gyerekkori sztorit tudja, hogy most megint mi fog jönni…
Egy eszementség, mit felnőtt fejjel is simán megcsinálnék. Az ötletet természetesen
a megvalósítás követte! Házat építek! Valóságos “légibunkert” álmodtam meg…
Az igazság, hogy tudtam, setesuta kacsóim alkalmatlanok a szögelés művészetére,
így gyakorlásra adtam fejem. Szögeltem…a célpontom a favágító volt, mit televertem
szöggel…Siker koronázta gyakorlatom, ezen felbuzdulva alapanyagok után néztem.
Deszkák, lécek garmadája hevert előttem, kötél és drótkötegek voltak hivatottak
arra, hogy lelki szemeim előtt megjelent kis lak életrekeljen.
Az igazság, hogy a környéken nem volt olyan fa, mi megmászatlan lett volna általam,
még a jegenyefák sem mentesültek, miken a szeles időben való himbálózást élvez-
tem a legjobban. No…előhoztam egy létrát, és nekiálltam, váz és keret, majd a
padlózat…Ténykedésemnek természetesen volt véradásos része, és a fejemen
szaporodtak a búbok,de kemény a buksim, és nemföladós típus vagyok, így lassan
amorf morfológiát tudtam létrehozni.Tető gyanánt fólia volt a megoldás, mer ugye
ki akar kabriólakot??
Nahh…a feljutást kötélétrám képzeltem, mi felhúzható támadás esetén, ezt olyan
csomókkal oldottam meg, mik Gordiusz becsületére is válhatak volna…
Az oldalán lőrések, és csapóajtós kémlelőnyílások voltak, én pedig kezdtem egy
apacs harcos formáját ölteni. Egyrészt barnult bürkém már elég sűrűn bukkant ki
cafatokban lógó pólómból, horzsolások és egyéb harci sebek árulkodtak miben
ügyködöm…
| Foto:www.ezermester.hu |
Hádzsime fullkontaktise…Késsz!
Berendezési tárgyakat kerestem, mik szol-
gálni hivatottak voltak kényelmem és vé-
delmem. Fapuska, és házilag gyártott íj,
indián fejdísz, gagyilándzsa…
A komfortot pedig egy bimbi, és egy mar-
monkanna víz szolgáltatta. A kaja pedig
a meggy volt mi épp érett…
Jóatyám, és idösanyám halálra nevették
magukat művemen. A kibontakozás eme
jelét sihederkorom és táncoslábú fantázi-
ámnak tudták be. Ez még jobb volt, mintha
szalonnát sütöttem volna…Bevackoltam magam, és komoly honvédő harcokat
folytattam a nem létező ellenséggel. Az öreg fa pedig engedelmesen segédkezett
abban, hogy ezt megtegyem. Védett és óvott engem, még attól is miről nem
tudtam….Sokáig volt hű váradóm, de öreg volt, és megviselték az évek, egy
vihar után megadta magát, és kidőlt, és így egy hű baráttal lett kevesebb.
Jóatyám egy idő elteltével favágásra adta fejét, vakargatta feje búbját, hogy
hogy lehetséges favágás szikrahányással csinálni, és főleg mitől lettek cakkos
fogai a fejszéjének. Rájött…és az akkor még álló öreg meggyfa mentett meg
seggem kiporolásától…
Egy fa is lehet a barátunk…a levelei suttognak mindenkinek.
