Van úgy, hogy akarsz írni és nem jön össze? Van…ennek több okája is löhet.
Vagy nincs papíros, vagy téntád, ésvagy tiktollad, vagy nincs mondanivalód.
Nekem nem kelleni téntája, tiktolla se papírgya…írgya möszijő monitorgyába.
Ma egy rég elgurgulászott antifirkáló tablettát hamiztam be..
Ma a klorofilban gazdag társadalom, azaz a fű okája alaptyán ketrenceltem
el egy nagyon jó baráti házaspárhoz. A kis rövidke beszélgetésből szőni
kívánt mente mentementes lett, és egy bazi nagyra sikeredett suba gubázott
ki belüle, én meg nem tudtam kitérni elüle.
De nem bánom, hűs estében subám hű kabátommá avadzsálózott…
A beszélgetés humuszban gazdag voltát, a beszélgetés trágyája….ööööö….
akarnyám mondanyi tárgya szolgáltatózta.
Barátaim “képben” vannak, hogy kit rejt kékülő szilva kölökpofim, és így
más témák mellett kocc box adhokkal bloggerkedésem tényváladékait vettük
górcső alá.
Egy jó ideig én úgy kezdtem el firkálózni, hogy más klavikoptatót nem olvastam,
miért? Mert úgy godútam tolni a vakeromicint ittennék, hogy nem akaróztam
más tintapacáin tenyerelnyi.
Alakuljon ki valamifélefajta imáge, sárm, sztílusz, így a magam sztájlisztja
lettem….
Aztán ma megen arra döbbentem rá, hogy nekem az lennyi a sztíluszom, hogy
nem lennyi? Lennyi..nem lennyi Blogger Bloggerovics Blogger…
Van benne valóság nem is kevés. A helység kalapácsa az a kiszámíthatatlanság,
mi engem a firkáliusz bloggerikusz legfőbb titulusával illethető, és akár
seggen is billenthető.
Nincs dramaturgja, se wartburgja a tákológépésznek, és maximiti csak egy címgye,
meg egynéhánysok szavacskája.
Sebaj Tóbiásként gyurmázom a klavi felett újjbegyeim…aztán mikor felpeslantok
midíg sok betűt látok.
Azokból mondatok gurulnak össze…aztán meg valami ilyesmi.
Van mikor Dzsuma lába nyomát és borzalmas kávéjának illatát érezheted,
van mikor magyar lelkem rezdüléseit, van mikor gondolataim száguldanak
nyers őszinteségben, és van mikor gyerekkoromat engedem el pányváról.
Miért?
Mert jól esik a monitoron ezeket látni, és fenemód mosolygok, mikor Bennetek
fakasztok mosolyforrást.
Hálót szövök…egy hálót, mi a bolygót hivatott átölelni, egy hálót, mi mosolyból
szövödik, egy hálót mit Ti olvasók nyújtatok egyre nagyobbra.
Ösztönöztök, ha hisztiek ha nem…arra,hogy érdemes tennem, és én tenni fogom,
míg tehetem és megtehetem.
Lehet egyetlen ölelésssel átölelni ezt a planétát?
Remélem lehet, mert én ezt próbálom…
Köszönöm azt mi meg nem köszönhető szavakkal…