Még nem ébredtem fel. Távoli mormolást hallok csupán, mi az álmom színtelen ködén szűrődik
át felém, s ahogy az álomból lassú léptekkel távozom a rekedtes hang erősődik.
Rázzák a vállam…Dzsuma az. Kótyagos tekintetem ráemelem arcára, miből a vaksötétnek
és a tűz pislákoló fényének köszönhetően csak szeme fehérje, és hiányos fogsora világít.
Éberségem hirtelen válik teljessé, mikor eszembe jut, hol is vagyok. Afrika eldugott zugában
aludtam és álmodtam, Dzsuma pedig az én kérésemet teljesíti azzal, hogy napfelkelte előtt
rángat tiszta erőből. Gyengédségről szó nincs e földön, mi alapból alaptörvények hazája.
“Ölj, vagy téged ölnek.”
Ez pedig nem emberi mivoltunk szégyenteljes része, hanem az élet törvénye, mi fittyet
hány arra, hogy mi mennyire is vagyunk uralkodó faja a planétának.
Dzsuma vigyorogva dugja orrom alá a világ legfeketébb és legrosszabb kávéját, se cukor,
se tejszín, egy kopott bádogbögre, minek fülének holléte rég ismeretlen.
Derék vezetőnk azonnal megkedvelt, mikor meglátott elnevezett Bwana Buluu-nak, azaz
“kék úr”-nak mert kék a szemem. Este megkértem, hogy az afrikai reggelt szeretném látni.
Ezért rázott oly lelkesen, meg némi apró reményében….
Meglepett a harmat a magasfűben, hol tegnap este a hangok forrását gondoltam…
Mint aki bőrig ázott dideregve ballagtam vezetőnk után egy kis magaslat felé, melynek
hollétéről nekem fogalmam sem volt, így Dzsuma látása volt iránytűnk.
Termoszban a borzalomkávé, nyakamban a gukker, müzlinek a zsebembe dugott kétszer-
sült és egy Kodak volt fegyverzetem, Dzsuma puskával és dárdával és egy kulacs
ihatatlan vízzel.
Odaértünk. Ezt csak Ő tudta, és mint egy vak embert leültetett egy kidőlt akáciára.
Kelet felé fordított, és lekushadt….némán vártunk Valakire. Ő pedig oly hirtelen köszön
be ezen a vidéken, hogy észbe sem tudsz kapni….
Halvány pír fut végig a horizont szélén…majd a mélybordó lassan narancsá válik, szinte
percek alatt…aláfestésként egy kisebb csapat gnú bőg nem messze tőlünk, kik szintén
Vendégünket várták.
Kortyoltam a kávémból, mit megosztottam Dzsumával, és bekaptam egy darab szárított
húst. Az árnyak kontúrosabbak lettek, kirajzolódott alattam a táj. Lélegzetelállítóan
gyors pillant alatt a Nap feltűnt, és a vöröslő földre vetette ízzó első sugarát.
A harmat, mi idefelé eláztatott hirtelen enyhe ködszerűvé foszlott, de néhány röpke
pillanatig ezüstös csillogással ajándékozott meg minket.
Aztán a Nap csak úgy…berobbant, fénye azonnal meleget tűzött arcomba, és a gukkert
eddig felejtett buksim látványra éhesen felkapatta kezemmel.
A tegnap este felfedezett vízmosás felé egy nagy sörényű hím oroszlán bandukolt
nőstényei mögött lógó hassal…A tegnapi vacsora díszvendége volt, ki most lopódzik
haza a lumpolásból. Megáll…. és üvölt egyet, bíztosítva minden élőlényt arról a tényről,
hogy az Ő földjén jár.
Elindulunk vissza a tábor felé, és ekkor jut eszembe, hogy eddig egyetlen egyet nem
rágtam a reggeli gyanánt számba tömött kétszersültön…
Jóllaktam, de egész mással. Ballagtunk, és egy röpke pillanatig visszanéztem kilátóhelyemre,
majd Dzsuma dúdolását hallgatva mosolyogva trappoltam utána….