Már megint elgurult a gyógyszerem…Valahol van egy fecni, amire felírtam….
mit is? Megvan! Felírtam rá, hogy hol a szemüvegem (igaz, üveg nincs benne),
azzal látnám mit írtam rá. Fenébe ez tyúk-tojás megint, ráadásul a hűtő sincs
meg…azon vót a borotvám, így maradok borostás…mindegy, így sem vagyok szép,
de legalább hűssöt ad. Ma a “Kánaán Kft.-nél voltam ami persze az “ígéret földje”,
és tettem egy ígéretet, hogy a tegnapi dógót folytatom….
Nos…pötyögök is izibe…
Valahol ott tartottam, hogy nagy méretű babakocsin toltak ugye a szikeharcosok
felé. Hoszteszem olyan lendülettel tolt, hogy mán nyútam az SPM kacsoló felé.
Mínosz király is megirigyelte volna, a zegzugokat, hajlatokat, talán még a liftet is.
Na..betoltak a “csilli-villi” palotába, ahol majd mindenki irigybe(ződbe) volt,
vagy épp hupikékbe.
Alaphelyzetben én azt szerettem volna, a csicsikálok, mert nem akartam nézni,
de így…felbátorítva…Nos maradjunk annyiban, hogy néztem…és közbeszóltam,
hogy az ott mi? Vagy ott még van egy darab….
Az EKG (azaz Elektromos Kütyü Gabrielnek) cikkcakkoságával is elégedett voltam,
csak felhívtam rá a figyelmet, hogy maradjon ilyen “cakkos”, majd vicceket
kezdtem el mesélni…a sebésznek….
A csicsíjadoktor felhívta a figyelmem, hogy duguljak el, mert a végén a kérésemnek
megfelelően elaltat, de végleg…
Kussba maradtam…..
Vissza a labirintuson át ideinglenes kvártélyomba…elpihentem.
Ennek az érzéstelenítésnek az jó része, hogy műtét után sem fáj…egy darabig.
DE! béna vagy…deréktól lefelé, és eszembe jutott, hogy mit élnek át azok akiknek
“ilyen is marad”…
No…mivel literszám kaptam az incifincifúziót, kéne ugye Donald kacsázni…
Nem ment, irányítás nuku, csapnyitás, (az összes kollega vizet szerelt felváltva)
Mint egy afrikai dob úgy feszültem…jött az “érteri Kati”…én pedig “vörös
bika” nélkül is szárnyakat kaptam.
Mit mondjak??? Magamra nézve Gullivernek is hihettem volna magam, lábam
támaszban, cső belőle balra ki, “éteri Kati” cső belőlem jobbra ki, jobb kezembe
incifincifúzió be….Hávájjj…
A nővérek angyaliak voltak, a távirányítót ugye kezem ügyébe tették, de esély sem
volt sávváltásra, mert mindíg ott sertepeltélt egy kívánságunkat lesve…
INNEN IS LE A KALAPPAL ELŐTTÜK!!!
Jött az este…jött a fájdalom is, és a nővérke is, kaptuk a durmolót, meg csillapítót,
bogyóban és szuriban….
Nyomtam is egy laza “Szpáttyot” éjfélig, és megint sávot akartam váltani, de
megint nem sikerült, pedig nem volt a plafonon egy operatőr sem.
A nővérke mosollyal jött, és mint a TÖBBI IS, A NEVEMEN SZÓLÍTOTT…
jó nem Suttogóként, de nagyon jól esett a figyelem ezen része.
Bogyó kontra szuri…és téli álmot aludtam reggelig…Mikor felébredtem, fitt és
üde voltam, leszámítva a kanócokat…
Miket szép sorban kiszedegettek, megjelent egy gyógytornász, és egy szikrafűtött
rugdalózóba tette lábacskámat…jó buli volt, és tényleg jól is esett…
A bőségszarut mellőző reggeli után “sétára” indultam, jelentem mankó
nélkül!!! Így bicebócaságom nagy örömömre megszünt!
A kazal papír, és kontroll, meg gyógytorna kártyával távozni készültem…
A kvartett feloszlott…lassú, távolodó sétám közben visszanéztem, megköszönve
azoknak kik értem idejüket áldozták.
Néhány TÉNY:
A sebész egyetlen forintot sem fogadott el….
A nővérek minden pillanatban ott voltak, és gondoskodtak rólunk, rólam…
Mindenki a nevemem szólított, senki nem tolt le semmiért…
Miért? Mert nem elég “ott” dolgozni….vannak akik “hivatásuknak” érzik
e dolgot, és a gyógyult beteg hálás mosolya elég nekik fizetség gyanánt….
Mindíg…minden…Tőlünk függ…Emberektől…
Köszönöm Nekik!!!
Hmm…lenne még folytatás…mert 5 hétig gyógytornára jártam, a fészbúkon
megtalál, ki kíváncsi rá, s ha elegen tornásztatjátok magatok….
Megírom…Nektek.
most is csak suttogtam…Nektek….
Utóirat: Köszönöm a figyelmet az Egyesült Álllamoknak, Svédországnak,
Norvégiának, Portugáliának, Kínának, Észtországnak, Romániának,
Németországnak, Magyarországnak, Szerbiának, Hollandiának, Ausztráliának,
és mostantól Ausztriának is…
A fészbúkon valóban megtaláltok…jelöljetek, olvassatok, és ha érdemesnek
tartjátok azt amit írok…osszátok meg másokkal is… a mosoly mindenkinek szól.
Suttogó Gabriel
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: