Humánszervíz futóműre…1/2

Nem is olyan rég szervízbe kényszerültem vonulni, gondok akadtak a bal hátsó
futóművel. Az elsőket mostanában a klavin koptatom, de a hátsók….
A múlt homályában kézilabdáztam, nem is keveset, és suta kezem, és lábam
sok meccsen segítette győzelemre csapatom.
A betonpálya ördöge viszont szemet vetett küllőimre, és megajándékozott egy
lezser térdficammal. Akkor megúsztam azzal, hogy egy hétig szívták le a
“cuccost” térdemből…fekvőgipsz és térdrögzítő tarkította élményeim, miközben
a toalettkacsákat számoltam, vagy épp zuhanyrózsát ültettem.
Évek teltek el….DE…az a helyzet, hogy félreléptem.
Na nem úgy….így jött a szervíz…

Egy nagyon jó barátom vitt be a hospitálba…de csak ügyelet vót, felküldtek
a rönygenybe….a hölgy nagyon aranyosan közölte velem, hogy dobjam
magam fel a tepsire….Elkezdődött a portfólióm összeállítása…nem volt jó
buli a térdemben egy beépített lufival. Aztán jött a kedves felszólítás…
dobjam magam hasra! Ahh…masszőrködünk ugye? Nos tévedtem, fájó lábamra
géz tekeredett a végét pedig kis kacsómba nyomta.
Hmm..Mi a búbánatot csináljak vele? Ahha…, hogy húzzam! Deminekkérem???
“Axiális felvétel lesz”…Persze …Egészségedre!
Nos! Én húztam ameddig húzhattam, meg ameddig bírtam, igazgyöngynek
is beillő izzadságcseppek tekéztek homlokomon…a mosoly vicsorgásba ment
át…Kegyelemdöfésként jött a szózat: “Jobban kéne sajnos húzni mert nem lesz
jó a felvétel és meg kell akkor ismételni!”
Megadtam magam, lobogtattam a géz végét fehér zászlóként….
Visszajutottam a tényleg kíváló sebészhez, ki szerencsémre épp ügyeletes
volt. Barátságos mosollyal és egy bazinagy tűvel közeledett, ajjaajjjj.
ÁÁÁ…doktorúr, én megkaptam minden védőoltást, még hintaló lépfene ellen
is…!!! nem győztem meg és a tű “belémhatolt”, a térdemben élményeket
éltem át, de megdöbbemve láttam mi jön ki…A vámpírok szaladtak volna a
közeli kenyérboltba mártogatnivalóért…
A Tíím, ki rajtam ügyködött tényleg azon volt, hogy ne fájjon, de fájt!
Pihire lettem kiíra, és laborra…Másnap megint mentünk, én, ki 20 éve nem
járt kórházban kerestem Ariadné fonalát, de csak egy horgoló nénit találtam,
ki azon kezdett el hangosan nevetni, hogy minek jöttem a nőgyógyászatra…
Végre megtaláltam a labort, a fiolák telni kezdtek, majd kispohárral mentem
háziteát csapolni. A célzással nem volt gond sosem, DE…
Ha nem ég a villany, és az ajtót nem lehet betenni? Jóvan… mentem kezet
mosni…ennyi…
Másnap segítséggel bevonultam, egy négyszemélyes kórterembe (de miért
“kórterem” egyébként?). Ahol egy nyugdíjas pultos, egy kamionsofőr, és
egy agronómus leledzett. Mit ne mondjak, 2 perc után a férfikvartett
hangos röhögéssel tárgyalta a dolgokat.
Jött a nővérke, incifincifúziót kaptam, közben meg katonatörténetek
repkedtek a boxerek között. Aztán mivel nem vagyok gyakorlott kórházlakó
le is tolt a nővérke, hogyha behajlítom kis kezem nem megy cuccos…
Doktorúr is be jött, és full barátságosan elmondta mi lesz velem….
Kapok egy “harcos-bátorító” koktélt, mert ugye spinális atroszkópiám
lesz. Megkaptam….
Ettől max fél óra és gyagyás zombinak kellett volna lennem, nem lettem….
Mikor jöttek értem, hogy visznek a vágóhídra, épp a határőr sztorim közepén
voltam, lelkesen taglalva az eseményeket….
Mivel drájvos volt az ágyikóm, azon toltak…a szikeharcosok felé…
Ennek folytatása…..
Majd holnap….