A társkeresés rejtelmei….

Verne Rejtelmes szigetéhez hasonlóan ez is egy feltáratlan rejtély, mert sosem
 tudjuk mikor találkozunk ” Vele”.
Főleg azt nem hogy hol és hogyan….A sors szeszélye folytán ez bárhol lehet…
Van mikor hirtelen jön, van mikor régi ismerős vált alakot hódítható alakká..
Nos! Elő a szikémmel és bocolgassuk ezt egy kicsit…..

Annyi a lehetőség hogy se szeri se száma a helyeknek, időpontoknak…
Lehet ez éppen egy könnyed mosoly, hogy átadtuk a helyünk neki a buszon…
( lehet épp azért mert tetszik), vagy mert nem gáncsoltuk el az ajtónál.
A házinyúlra nem lövünk effektet is kizárhatjuk, mert lehet épp kollegánk, vagy
kolleginánk lehet ki boldoggá tesz minket. Lehet új lakó a paneldzsungelben,
vagy új pénztáros a boltban ki nem vág át minket.
Lehetünk megmentői a várvavárt hölgynek mikor táskáját elcsenő metszőmunkást 
tesszük inaktívvá, vagy a sérült Férfi ápolónője, ki sebeit ellátja gondosan. 
Aztán vehetjük a kedvencemet…melyben az “internyet” van segítségünkre!
Fészbúk…Badú….Hájöt…..csetek csattognak, klimpírozik mindenki épp ahol 
van…Telefonon, laptopon, számítógépen, tableten, füstjelekkel, integetéssel, 
Szmájlik fergeteges forgatása, csűrése csavarása olyan kavalkádban…..
Társkereső oldalak tömkelege ontja a “jobbnál jobb” nyanyákat és tatákat,
csodás, vagy épp aberált ötleteket zúdítanak ránk….
Lehet így: ” Hali? Tali? Cumi? “
Vagy épp: “Gyereket szeretnék Tőled…” Hmm…de nem is láttad?
Aztán: “Legyél enyém egy hónapra…és kapsz egy kocsit…” 
Hmm…Trabi vagy Volvo???? Azt tőlem függene? Az eszem megáll…
Moziztat egy csomó ember…egy csomó embert….
Képtelen képtelenség mögé bújva, idegen tollakkal ékesítve udvarlását….
MIÉRT?
Ha találkoznak úgyis dugába dől az egész? Lényeges dolgok válnak
lényegtelenné, mint például a tisztelet, az udvariasság és a becsület….
Miért kell taktikázni, rafinált fondorlatok egész tárházát felsorakoztatni 
ahhoz, hogy a kiszemelt áldozat higgyen nekünk?
Spontán nem lehet ismerkedni??? Dugványozni kell az első randin?
Vagy ha nem azt hiszik, hogy meleg vagyok?
Vagy a nők mit gondolnak…miért kell nekem ez?
Agyalok ezerrel, de feleslegesnek érzem ez olyasmi, mintha a gordiuszi csomót
kiskanállal akarnám átvágni….
Nem kell Kolumbusznak lenni mindenáron, lehet a beszólógatás nem célravezető.
A helyzet, hogy ezt férfiak és nők egyaránt művelik…jó ez???
Mint minden…EZ is Tőlünk függ!
Ismerkedjünk…randizzunk….legyünk szerelmesek….aztán nagy levegőt…
Szerintem ez a “nyerő taktika”…hosszú távon biztos…

Filozófikus filodendron mellett ülve suttogtam…Nektek…