Kulcscsont a buksim körül…ötletek 2

Akik a fészbúkon is olvasnak, követnek, pontosan tudják mi gurult ki koponyám
rejtekéből…Egy ismerőssel történő csevegés közben tört Rám az ilhet, vagyis
hátsónbillentett a Múzsa, akarom mondani egy boszorkány….
Ezentúl minden vasárnap láthattok egy ilyet, ami nem más, mint a mai nehéz, de
kíváló gazdasági helyzethez igazodó “vállalkozási ötletek”-et hívok életre.
Ime az a második a sorban….

Rengeteg embernek van gyereke, nekem is…tehát az utánpótlásról valamilyen szinten 
gondoskodtam. Nálunk is, és azt hiszem sok más helyen hintalovak élik életüket….
Közöttünk!!!
Gyermekünk “használja”  valós tudás nélkül, mit hiába mond a szerencsétlen szülő,
foganatja úgysem lesz. Ezen okból, hamár csemeténk tojik rá mit mondunk, az a
cicopata ötlet száguldott elő buksimból, hogy mi lenne ha a hintalovat idomítanám..

Hintaló idomárnak kell menni!
Nos…az tuti, hogy hiányszakma, se képzés, se szeminárium, csak a nagy büdös semmi.
Ráadásul, hintaló van vagy száz fajta….láttam már kerekest, nyerítőst, kiröhögőst,
szőröset és műbőröst egyaránt.
Meg kell tanítani ezt székfunkciós lovat arra, hogyan lehet szobatiszta, és marhára
nem útban.
A szobatisztaság alatt azt értem, hogy nem a szoba közepén kéne díszelegni, és
elhullatni alkatrészeit úton…és az előszobában nem az ajtó mögött kéne várni,
lesve mikor esek át már rajta. Velem megtörtént, és Ő elemes, mint egy pázl, 
tanyálásommal beindítottam, és kövön fetrengve néztem rá virsligyártó képpel….
mert kinyerített kétlábú mivoltomból.
Farkincáját még csóválta is, kábé az orrom előtt, és át futott a fejemen, hogy még jó, 
hogy nem valódi, mert kaptam volna paripacitromot….
Na jó….Suttogó lennék, mert hát ugye izé…meg minél inkább annál sőt.
Törökülésben magam elé fordítottam, és elkezdtem suttogni NEKI…
Feladatok…nekünk…
Az elemet érdemes kivenni belőle, mert amíg szól…úgysem szállnak le róla…
Érdemes kipányvázni, meggátolandó a ménes kirohanását lakásunkban…
Gyermekünk festegetése közben ne legyen a közelben, mert tuti ecsetként végzi
a farka…
A gyermeken legyen sisak, mert addig hintázik rajta, míg egyszer tutkó, hogy lerepül..
Amikor hintázik rajta nem a rúgástól kell félni, hanem hogy papucsos lábunk
újja bánja a hintázást….
Porontyunk kérésére se próbáljuk ki, mert egyrészt baromira hülyén nézünk 
ki rajta, meg úgysem fog kibírni minket (tapasztalat)…
Éjszakára ki KELL venni az elemet, mert riadót fognak vele fújni…..
Fiúgyermek esetén érdemes kialakítani egy biztonsági zónát…magunknak, 
mert indiános-lovagos játék közben nagy hatótávolságon belül harci eszközök 
repülhetnek…

Tehát ezen tapasztalataimmal felvértezve suttogtam el teendőit e nemes 
állatnak, miközben a hasán lévő nyilásban cseréltem ki az elemet.
Közben fogtam a zablát, s e nyikorgó lábatlan négylábú azzal hálálta meg
ténykedésem, suttogásom, hogy megharapott…
Mert nyerítése közben száját nyitogatta eddig is, csak kézfejem nem volt
vigyorgó pofájában…
Nekem nem ment….tényleg kéne egy idomár, vagy kettő…mert “EZ” 
nehéz eset…

Na ugye…még a Suttogó sem bír ezekkel…