Partravetett halak vagyunk…a saját medencénkben?
Élünk napról napra, szemellenzőkkel, napszemüvegekkel, álarcokkal, álmosolyokkal.
Társas lények volnánk, vagy mi a szösz? Magányosak vagyunk, mégis félünk….
….félünk nyitni és mosolyogni egymásra.
Miért???
A mosoly a kulcsa életünknek, táptalaja a szerelemnek, éltető víze a szeretetnek,
nyitja a megbocsátásnak. Mosolyból születik a gyermek, Ki örömet okoz Neked.
A mosoly INGYEN van, és minél többet adsz annál többet kapsz vissza.
Nem kell mosolyrezsit csökkenteni, lehet használni, nincs rajta vám, se adó…
Viszont ha adsz… akkor kapni is fogsz, lehet, hogy nemcsak jót, de mindíg
azt nézd ki adja Neked, és nem azt, hogy mit.
Nem kell nyelveket tanulnod, hogy mosolyogni tudj, ezen adománnyal születik
minden ember, csak képességeinkkel kell élned.
Tedd minden nap, tedd szívből, tedd mert jól esik másoknak, tedd, mert jól esik….
NEKED….
“Nehéz harcod teszi az életed komollyá,
Dönts, gondolj, így válik harcod mosollyá.
Éld életed ezentúl mosollyal arcodon,
higgyj, és nevess most eddigi harcodon.
Számold eztán mosolyaid napról napra,
S jobbá teszed világod már holnapra.”
Ne állj bosszút sérelmeidért….
Mert a bosszú gyermeke a bosszú….bűneink lajtsroma így lesz hosszú….
Hidd el mindenkinek ott áll egy szélmalom,
temérdek gondja gondja-baja már nagy halom.
Mosolyogj, mert örömet szerzel párodnak….
Mosolyogj, mert elűzöd vele saját félelmed is…
Mosolyogj, mert lesz aki észreveszi ezt rajtad….
Mosolyogj, mert gyógyítja a szíved fájdalmát….
Mosolyogj, mert Téged tesz jobbá és szebbé….
Mosolyogj, mert jól állnak a mosoly ráncai Rajtad…
Mosolyogj, mert így emlékeznek majd Rád…
Mosolyogj, mert ékszere arcodnak….
Mosolyogj, mert csak….mert van…mert megérdemled…
Mosolyogva suttogtam most Nektek…visszamosolyogtok?
Mindennek annyi ereje van amennyit mi emberek adunk neki….Tőlünk lesz valami szép, vagy épp gonosz….A mosoly nem a gonosz lehengerlő fegyvere.
Ez annyira ide passzol, hogy muszáj voltam 🙂 🙂 🙂 :)”A festő az utolsó ecsetvonáshoz ér… és elkészül a mű. A nagy mű. Aminek csodájára jár az egész világ. Csak állsz a kép előtt. És nem érted, mi olyan különös rajta. Nem tudod, miért megfejthetetlen a mosoly. Nem tudod, mit rejtett el benne a Mester. Pedig egyszerű. A Mester nem az arcot örökítette meg. Nem a külső szépséget vitte vászonra. Valami mást. Azt, ami belül lakozik. A lényeget. Mert ő tudta, hogy az igazi szépség belül kezdődik és kívül ér véget. Az arcon. A szemekben. Az ajkakon. A mosolyon. Az Ő mosolyán.”
:-))))
🙂 🙂