Mittudoménmár….

Úgy döntöttem, hogy ma nem írok blogot….
Pedig akartam, még témám is tucatnyi van, de nem fogok. Azése…
Azért nem akarok írni, mert csak szeretném, ha írnék, de tudom…figyeltek, már igen. Rám!
Ennek az érzése furcsa számomra, eddig szekérderéknyi könyv lapjai forogtak kezemen,
most pedig ti kattinygattok ide. Kíváncsian várjátok, hog épp afrikai álmom folytatódik, vagy
egy gyerekkori turbulenciám egyike jelenik meg itt.
Új szavak…nyerítvecsipkedők, antizimankós, kukaevnyú, irgumburgumburger…..

Jelenleg nézek ki a fejemből.
Konkrétan a függöny fel van húzva, a kamerák is fognak, de a szoftver update alatt van….
Keresek egy nagy vödröt, megtöltöm vizzel….fellocsantom és aláállok…
Hoztam be egy kalapácsot….asszem használni fogom mint Micimackó….
Töröm a fejem…én azt hittem eme blog a magam és néhány barát szórakozásának kisszobája
lesz. Tévedtem. Nagyot. Miattatok. Miattatok nem fogok megváltozni sosem. Írok.
Azért írok mert kedvem lett hozzá, és írok, mert motiváltok abban, hogy írjak arról, hogy
miről, mit és hogyan gondolok.
Kicsit ironikusan, szarkasztikusan, hülyén, kedvesen, viccesen, szomorúan, boldogan.
Úgy…amilyen ÉN vagyok. Egy közületek, név és arc nélkül, mert a gondolataim nem
láthatóak akkor sem ha tudjátok hogy nézek ki, vagy hogy mi a nevem.
Lehet elsétáltál már mellettem, vagy épp szemembe néztél, de nem tudod ki vagyok….
Csak ha gondolataim látod…és most látod, mert olvasod mire gondolok.
Tehát töröm a fejem….
Azt nem mondom meg min….oltári nagy titok….
Annyira bazi nagy titok, hogy én se tudom.

Volt Veletek úgy, hogy tudtátok mit akartok, és ennek ellenére féltetek tőle?
Én már nem félek….miért? Mert már tudom mit akarok.
Adni…

Remélem….sikerült….eddig…a terv?….folytatni! Köszönöm….