Kedves naplóm!
Szégyenkezve írom soraim Neked….
Lehet, hogy mást vársz tőlem, de én csak úgy tekintek rád, mint egy Naplóra,
remélem gondolataid nem úgy szállnak rám, mint egy “Taplóra”.
Neked mást nem tudok adni, csak gondolataim, napjaim történéseit.
Ne várd, hogy magammal birokra kelve, mást tegyek. Tudom, hogy a nagyvilág
előtt pőrén állsz, mindenki lát, hozzászólásokkal öltöztet, vagy épp vetkőztet.
Azt is tudom, hogy csalárd módon szanaszét kürtölöm gondolataink
de tudd, igazán hű Hozzád vagyok. S ha együttes véleményünk másnak
tetszését, avagy ellenszenvét váltja ki, kiállok Melletted, s értelmes szavak
erdejébe vezetem védelmed.
Igérem, hogy lapjaid nem lesznek trágár szavak gyüjtőhelye, s más naplók
sem gazdagodnak általam vele.
Mit más nem tehet Veled, fogadom Én sem teszem.
Azonban irigyük Te sem lehetsz, mert bőven, hosszan írom soraim Neked.
Gondolj sorstársaid lapjaira..Vad életükre, lapjaikra.
Van ki azt gondolja, hogy szavaim leledzenek nagy katyvaszságban,
csukott szemmel, befogott füllel is járhat majd ő a nagy igazságban.
Mert miről írok is én itten…emberek, család és szeretet?
Tiszta szívlélekkel…mert ezt máshogy ezt miként lehet?
Blog, avagy Napló? Onlájn és lájkoló?Remélem nem tör meg egy sztrájkoló.
Nem. Büszkén tekint le ránk a mosolyszámláló angyalok hada,
kettőnk közös munkájaként ér el emberekhez könyörgő szava.
Pedig csak suttogok, a csend merőkanalával merem ki szavam,
de büszkén indulok nap, mint nap csatába, alattam jó lovam.
Ti…olvasók veritek szófalástokkal vértem legyőzhetetlenné,
számotok gyarapodása tesz ezen túl is majd verhetetlenné.
Éljen ma is a szabad vélemény, bizton nem hal ki általam e remény!!!
Mennyi minden van…mi elsuttogható….