“Le a tornacipővel…. | Hafigyelszhallod

Egy újabb gyerekkori katyvasz, mibe megint saját magam másztam. Egy újabb gyagyás
fantáziabuborék, mi kipukkadt, és elég “égő helyzetbe hozott”.
Az én gyermekoromban nyáron, délelőttönként ifjúsági filmek garmadája várt a
“hülyék ládájában”…reklámok nélkül…

Ismét a “kritikus” korban játszódik újabb ökörségem, 6-7 éves lehettem mikor egy
ilyen filmen esmételten felbuzdulva fenomenális ötletem támadt.
A filmben táboroztak kormobeliek egy kis Duna szigeten….tábortüzet raktak….
szalonnát sütöttek….
ÁÁÁ…mondom, nekem jó buli lesz…szalonnánk van…tüzet meg rakok.
Én botor csemete! Már megint mire vetemedtél? Megközelítettem az “éléskamrát”,
hol mi szem-száj ingerének lakóhelye vagyon. Szalonna…hmmm.
MEGSÜTÖM!!!
Elővettem a vágódeszkát, és összes séftudományomat is vele együtt, persze a “legkisebb”
kés került kezeim közé… A szalonna meg úgy viselkedett, mint a legvirgoncabb halacska!
Csúszkált, csapott és mászkált, én meg tátogtam a dühtől, hogy egy rohadt szeletet
nem tudok vágni már!Megoldottam…
Hoztam be kalapácsot meg százasszeget…na most szökj meg te piszok…keresztre
feszítettem vágyam tárgyát és a bárd meg a húskloffoló segítségével “három szeletet”
vágtam. A szelet fogalma persze kérdőjeles, ennek megfeleleően kicsit kanyargós és
csámpás lett, de nekem megfelelt.
Kenyeret a már bevált módon szeleteltem…a rutin meg az évek ugye…
Következő lépés ugye nyársat kéne faragni, a mai napig él az a mogyoróbokor miről
eme eszközt beszereztem. Ehhez egy kézifűrész, egy kisbalta, meg a konyhakés
segítségét hívtam. A bokor nem adtam magát könnyen, párszor pofonvágott, de engem
nem tudott tervemtől eltéríteni, öldöklő harc árán megszereztem amit akartam.
Hozzáteszem eddigre már kacsóimon négy ragtapasz világított fehéren, mert ugye
nem voltam rest véremet hullatni a nemes cél érdekében.
Faragtam és hegyeztem…VICI, mert természetesen a győzelem éltet, sikerrel jártam.
Fontos momentum következett…a TŰZ!!!
Gyakorló piromániásként kerestem az alkalmas helyet, és megfelelő éghető anyagokat.
Jóatyám által kaszált fűre, jobban mondva szénaboglyára esett tekintetem.
Heuréka!!!
Előhoztam egy kis széket, gyufát, kis asztalt…elhelyezkedtem. Átmentem Old Firehand-be.
Mindíg egy marokkal téptem a boglyából és kezdetét vette a SÜTÉS…
A szalonnákat feltűztem egyszerre a nyársra, és lógattam a tűz felett, vittem kérget,
kevés fát is, de a széna egyszerűbb volt.
A szalonna súlya meg nehezebb, mint ahogy én feltételeztem!
Többször landolt a “tűzben”, mint kellett volna, ennek megfelelően, pernyés és
kormos lett. Ez nem zavart, csepegtettem kenyérre gatyára bőven. Póló nem volt
rajtam mert épp “kánikula volt” és tűzgyújtási tilalom.
Falatoztam épp “főztömet” mikor szirénákat hallottam, nem foglakoztam vele, ettem.
Csak a kiabálásra figyeltem fel, és fülig kormos szájjal, melyből kilógott a szalonna,
megfordultam.
Nos…Tűzoltók, rendőrök és mentők nézték ifjonci működésem elszörnyülködve.
Meg egy szigorú szempár…édesanyámé. Maradjunk annyiban, hogy nem dícsértek
meg, az összes tűzgyújtó eszköz el lett zárva, nem is tudom miért?
Apropó…a nyelvem fekete volt egy hétig…