Egyik nagyon jó ismerősöm cicáját el kellett altatni…
Nagyon öreg volt már, 17 éves. Sokat élt egy macskához képest is. Beteg és idős lett.
Ismerősöm mást nem tehett, követte tanácsomat, és elaltatta. Csak szenvedett már…
Szerette annyira, hogy elengedte….
Ránk, emberekre is ez vonatkozik. Én ezt most a párkapcsolatokra szeretném vetíteni.
Sokszor látom azt, hogy bár nem működik, mégis kitartunk egy “veszett fejsze”
mellett. Legtöbb eset Nőkkel történik, egy durva, egy egoista, vagy épp egy iszákos társ
mellett tartanak ki. Néha évtizedekig, tűrve aggressziót, megaláztatást, lekezelést.
MIÉRT???
A nők miért hisznek abban, hogy meg tudják változtatni ezeket a férfiakat? Majd ha
gyereke lesz megváltozik, majd ha szépen kérem megváltozik, majd ha saját házunk lesz
megváltozik, majd ha hűséges és jó anya leszek megváltozik?
Meg…persze…rosszabb lesz…
A kérdés vetődik fel: szeret-e minket? Lehet, de csak a maga módján, jó a tutira hazamenni.
Tiszta ruha, kaja, meg esti hancúr…ennyi elég?
Kedves férfiak…voltatok-e már úgy, hogy tudtátok azt, hogy nem azt adjátok párotoknak
amire szüksége van? Képesek vagytok elengedni őket, és lehetőséget adni akár saját
magatoknak? Ha nem tudod annyira szeretni, mint kéne, vagy nem tudod megadni
mire vágyik, miért jó kínozni?
Elszomorító a másik véglet is, férfak tartanak ki nők mellett, kiknek semmit nem jelent
a család, a hűség. Nem a “papucsokra” gondolok, hús-vér férfiak szintén kitartanak
a “szebbik nem” nem jeles képviselői mellett.
Alaphelyzetben együttélnünk kellene, “jóban-rosszban” kitartani a másik mellett,
teljes mellszélességgel. Mégsem tesszük…ritka kivételek vannak ugyan, őket pedig a
tásadalom színe java ítéli el néha.
MERT…
Mert szinte “menő” szinglinek lenni, a média minden fóruma erre irányít, légy fogyasztó….
DE MINDENBEN?
Elfogyasztjuk saját magunk is, ezt miért nem vesszük észre?
A szingliknek olyan jó? Fenét…kifelé mutatnak egy álcát, hogy minden “happy”, este
pedig mikor az üres lakásba hazavánszorognak nézik a négy falat. Keseregve.
Miért nem lehet jónak lenni? Olyan nehéz?
“Legyetek jók, ha tudtok…”
Néha így is suttogok….fogadjátok el…
nagyon, nagyon sok oka lehet..Az egyik visszatartó erő, hogy félelem a változástól. Talán elsősorban az előnyei miatt húzod a kapcsolatot (pénz, társaság, presztízs, testi gyengédség, szórakozás, megszokott kerékvágás)A másik visszatartó erő a gyerekek, de ez is a félelem miatt alakul ki…Egy harmadik visszatartó erő a társfüggőség. Ha a sok szenvedés után sem vagyunk képesek,kilépni egy rossz kapcsolatból ideje átgondolnunk, hogy tényleg ennyire szeretjük vagy csak a társfüggőség áldozatai lettünk. Ez már betegség egyben.
Tudom…Ezért kéne végig gondolni, mi az amit kapunk és adunk…Sajnos sok a hozzád hasonló tapasztalat…
Nem jó szinglinek lenni,de még mindig jobb mint egy halott kapcsolatban..Tapasztalat..A