Köszönöm….köszönöm, köszönöm, köszönöm…NEKTEK!
Oly könnyedén, ördögi vigyorral élhetem életem, mert oly sokan vagytok kik örömest segítetek énnekem.
Régebben mennyit kellett súgnom-búgnom, hogy céljaim Veletek elérjem, most elég egyet csettintenem és…
míly könnyedén meglelem.
Olvastam a szárnyas ellenség elkeseredett, könyörgő levelét, én meg kajánul nézem a melegből patakokban csordogáló könnylevét.
Csak utáljátok egymást és gyűlölködjetek ahogy érzitek, egymás vad öldöklésében tudatlanul vérzetek.
Az ödögfiak tort ülnek Rajtatok, mert Nektek nem kell mit Mástól kaptatok.
Olcsón és lezser könnyedén adjátok oda lelketek nekem, még kérnem sem kell, csak odadobjátok énnekem.
Van nálam jó helyetek, jó melegben lehettek, mi kellhet még Tinektek!!!!
Jószívű, segítő angyalkák suttogása nem érhet fel eztán énvelem, én mennyi mindent adok, még kérnetek sem kell.
Pénzt, hamis hínevet, álságot, és krokodilkönnyeket. Szeretet…ehh minek is az, hisz mennyivel könnyebb gyűlölni egymást, látva látom ebben mennyire kedvetek lelitek, ezt a ma már a kedvenc vallást.
Gyertek csak ide, itt jó a társaság, röpködni a mennyben? Az aztán a fene nagy balgaság.
Ó…Én számon tartalak titeket…egytől egyig, vállatokon üldögélek somolygó vigyorral, tettre készen, hogy
“irányt” muttassak Nektek.
Az enyémek vagytok már….minek menekülnétek, pedig könnyedén tudnátok..ha hinnétek.
De Hála..NEKEM és Magatoknak….nem teszitek, de nem ám…
Nekem is vannak gondjaim…néha…néhányan meghallanak mást is…pedig nem is kiabálnak.
Ne törődjetek vele, fejetek dugjátok homokba, legyen kezetek munkával tele, majd nálam pihentek a szurokba.
Megragadok én is minden fórumot, így én is kínálok gyűlöletrumot.
Ragadjátok, tépjétek, ne egyétek és vegyétek.
Még egyszer köszönet minden rosszért…nektek…találkozunk? Vagy mégsem?
Aláírás: tudjátok ki ugye….