Furcsák vagyunk….MI, emberek….
Legtöbbünk mindíg akar valahova tartozni, beilleszkedni, nem kilógni a sorból….
Aztán ha ott vagyunk….másra vágyunk, kitűnni valamiben…
Embertársainkat szívesen soroljuk csoportokba, klikkekbe….
Magas, szőke (felemás cipőben), szemüveges, fiatal, öreg, nő, férfi, házas, vagy épp szingli….
Osztályozunk, ha akarunk, ha nem…Vannak akik “kétféle embert ismerek” meggyőződésűek….
Hívő…nem hívő;Optimista…pesszimista;Problémateremtő…problémamegoldó(jelzem ebből van kevesebb).
Én tudok még egy csoportról….most csak az tudja miről beszélek, ki már találkozott Velük…..Nekik nincs ellentetjük, kicsit különlegesek, mások, pedig köztünk járnak….
Ők a …..
TÜKÖREMBEREK!!!
Mit értek ez alatt?Nap mint nap nézünk tükörbe, borotválkozunk, sminkelünk, fésülködünk stb.
Vajon ha tükörképünk visszaszólna, és ugyanazt tenné velünk, mint mi másokkal, vagy épp saját magunkkal…
Kiben mi játszódna le?A szeme a miénk, a szeretete a miénk, a szenvedélye, empátiája szintén….
De a gúnya, általánosításai, kegyetlensége, szenvtelensége, világfájdalma is a miénk….
képzeljétek….VANNAK élő emberek akik erre képesek…Én találkoztam eggyel…felismerni sem könnyű őket,
nemhogy rájönni kik valójában…
Mindíg azt teszik, mutatják felénk mit mi mutatunk nekik, ha szeretjük őket?Szeretnek, de csak annyira, mint mi
őket, és ha szeretetükben kételkedünk a sajátunk is kérdéses…
Furcsa velük beszélni, meglátnak Téged mikor nem is gondolnád, belédlátnak, megzavarnak abban a hitedben, hogy nem látják mire gondolsz…
Pedig képesek rá….bosszantanak, idegesítenek, szereted őket….ezt egyszerre képesek kihozni Belőlünk…
Nagy szükség van rájuk, ők mutatják meg nekünk kik is vagyunk, mit rejt lelkünk, mire vágyunk legbelül…
Lelki társaink, szerelmünk, barátunk lehetnek ŐK….
Felismerhetők….a kérdésekről, mit feltesznek köntörfalazás nélkül, fejbe koppintva egónk…
Csak rajtunk áll, és ha megvalljuk nekik lelkünk belső irányvonalát, magunk válhatunk teljessé….
Tudom, hogy itt is lesz néhány ember, aki most kiröhög, hogy miket hordok itt össze…
Nem őértük írtam ezt le itt…..azokért, akik tudják miről beszélek….
S ha páran még elgondolkoznak….azt sikerként könyvelem el..
Nézzetek körbe kicsit.
Nem elég felhúzni a függönyt…elindítani a kamerákat…látni is kell…
Most is figyeltél?
Erzsébet…Igazad van, a testbeszéd sokkal árulkodóbb mint szavaink, van aki tanulja ezt, van aki ösztönből érti.Ha találunk egy ilyen embert, ki képes orron koppintani, mikor egónk akar győzni felettünk, és ezt úgy teszi, hogy el is gondolkozunk,akkor találtunk egy ilyen embert…Mindig azt mondtam:” Van aki olvas, van aki ért…”
Sokan feleslegesnek tartják, vannak akik a hiúság jelképének , pedig nem az. Ez pedig a tükör. Nem véletlenül mondjuk, a szem a lélek tükre, vagy pl.: gyónáskor lelki tükröt használunk. Minden ember egy tükör, nem csak verbálisan kommunikálunk, beszél a szemünk, az arcunk, a kezünk, az egész testünk. Szóval be lehet csapni, meg lehet téveszteni az embereket, de gesztusaink, mimikánk, írásunk, mindent elárul rólunk. Vannak emberek akik sose néznek tükörbe, nem néznek egymás szemébe, és vannak olyanok is, akik becsapják magukat, mert nem azt látják amit kéne. Pl.: az anorexiások, a bulémiába szenvedők csontig sanyargatják magukat, belenéznek a tükörbe és úgy látják, hogy kövérek.Ha bele tudunk nézni egymás szemébe, egymás lelki tükrébe, akkor igazán, őszinték azok a szavak, melyek elhagyják szánkat….