Járókeretes Kamikaze…

Bocsánat….de ma megint hülyéket fogok írni….

MIÉRT??? Mert ma finoman szólva lehülyéztek..Van reggelente majd egy óra pufferem, mit mosolyszámlálással, meg az emberek figyelésével töltök.
Új Target van egy hete, az idősebb korosztály, kik járókerettel, síppal, bottal, vagy seprűvel közlekednek.
Dekkolva a boxutcában egy négysávos, záróvonalas aszfaltcsík mellett, azt nézegetem, hogy a 60 feletti korosztály
hogy harcol a méterekkel, csomagokkal, meg a saját hülyeségével.
Fontos!!!!Én szeretem őket, csak nem értem ilyenkor hol az élettapasztalat….de tényleg..??

Íme párba szedve a mai két námbörvan:

Bevásárlókordés, mankós Hölgy retiküllel….

A legrövidebb út az egyenes mottóval tör át puspángon, virágok közt, sárban, megáll mellettem.Fúj egyet…jó kettőt…
Aztán mint valami kamikaze se hall se lát Dömötörként körül sem nézve viharzik át az úttesten…
Lendülete kondenzcsíkot húz, tényleg vihargyors, de…megáll…középen, mert retikülje lefordult a válláról, miközben megigazítja feldönti a bevásárlószekeret miből 5 alma 10 felé gurul.
A szomorú az, hogy össze akarja szedni, és csodálkozva tekint fel az előtte épp megálló kamion sofőrjére ki szódáskocsisként káromkodik a szélvédőjét verve….
Átér…és korlátokba ütközik, de 5 perces bújócska után megoldódik a “poblema”.
Az úton utána átfutó gyereket korholja ezerrel, még én is hallom…Bakker…

Járássegítő botos, fess Úriember……

Komótosan sétál felém, időnként oldalara sandítva, majd mikor mellém ér, megáll. El kezd csiki-csukit játszani azzal, hogy lelépek, nem lépek, lelépek. A gond, hogy a szaggatott vonal, és a záróvonal nem zebra.
Lelép, nem gyorsan, nyugodtan…halad vagy két métert, mikor a rendőrautó megáll előtte, és a yard fenséges mosolyban kitörve kérdi: – “hova-hova?
A válasz rövid és nem talányos: – Át…
A policáj visszaküldi felém és elviharzik azzal, hogy 30 000 lenne de siet (én meg sietve teszem hozzá, hogy 7 éves körüli fiúcska gubbaszt hátul, gondolom veszélyes bűnöző a kis lurkó).
A szolvéd csapat eltünik és mint a tüzes mennykő elindul, halad, robog, mint a kanizsai gyors….csihúú meg minden.
Csak 6 autó áll meg nemzetzözi jelzések teljes palettájának felvonultatásával.
Átér..Huhh.
Gond van, mert az út túloldalán ugye korlát virít, mely alatt nem tud átbújni. régi magasugrási technológiát felelevenítve “ollózik”…Pontosabban próbál, egy kézzel kapaszkodik, másik kezével az emelgetős részt segíti.
Félút…még jó,hogy magas, mert magas “CÉ” lenne, aztán a másik futóművel is ugyanaz a játék…
Teljes siker!!!Némi probléma, hogy a rend őrei 30 méterrel arrább gyalog érkeznek hozzá. Bakker…

Ennyi, persze volt a havas időben tunning, mert a hókupacok miatt át sem tudtak bújni, lépni, így sétáltak egy KICSIT….
Azért “KICSIT”, mert a lámpával ellátott zebra 25 méterre van….
Ezért kérdem én…hol az élettapasztalat?
Hangsúlyozom….szeretem őket, de tényleg…de elgondolkodtató miért teszik….

Az “I”-re a pontot az teszi fel….hogy majd fél órát trécselnek…a Hölgy a barátnőjével, az Úr pedig tudjuk kikkel.

Remélem hallottátok….most épp hangosan suttogva nevettem…